Nem éppen távoli ország, de tengerpart. Dubrovnikban is Picasso-kiállítás zajlik, rögtön a városkapu mellett. Pont olyan, amilyenre az ember számít: az a lényeg, hogy a kicsit többre vágyó turista is kapjon valamit. Baglyos kerámiák, csuprok, tányérok, bikaviadalos kerámiák, fölöttük plakátok. Közben, hogy még rémesebb legyen, valami agyonmásolt CD-ről szól a kamarazene, vonóstriók, vagy mi a bánat, folyton csuklik a hanHát ide jutott Picasso, hátizsákosok, palackozott vizet ivók nézegetik, mielőtt fejszámolásba kezdenek, egy kuna az hány euró, vagy fordítva, egy euró hány kuna, most olcsó a pizza vagy drága. Tudom, hogy a mi Picassónk egészen más. Egészen, egészen más.
